Az első óvoda Kecelen
A történet kezdődött valahol, annak idején, amikor Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszter javaslatára megalkották az általános és kötelező népoktatás bevezetéséről szóló törvényt.
Ekkorra a törökdúlás után újratelepített Kecel /1734/ lakossága megszaporodott, s egyre több volt a tanköteles gyermek. A meglévő iskolaépületek / 6 tanterem/ kevésnek bizonyultak a befogadásukra. A keceliek többszöri próbálkozása új tantermek létesítésére pénzhiány miatt sikertelen volt.
1891-ben fogadta el a parlament a kisdedóvásról szóló törvényt, az 1891. évi XV. tc.-et.
Erre az időre tehető, amikor Kecel község elöljárói a kalocsai érsekhez fordultak, hogy 10 évi visszafizetésre, 12 ezer forint kamatmentes kölcsönt kapjanak újabb tantermek építéséhez, mivel „ …400 római katolikus gyermek van teljesen tanító nélkül s esik a neveletlenség áldozatának…”
Az Érseki Hatóság gyors intézkedése folytán Kecel 20 ezer korona kamatos és 4 ezer korona kamatmentes kölcsönt kapott. Ebből épült fel a 2 új tanterem, 1 tanítói lakás és az óvoda.
1895 őszén állt az óvoda épülete. Demsa József iskolaszéki elnök jelentette szeptember 29-én az Egyházmegyei Hatóságnak : „ 2 új iskola és az óvoda folyó év november elsejére kész lesz, s a közhasználatnak át fog adatni.”
1895 október 16-án a község képviselő testülete egyhangú határozatot hozott, „melyben kimondotta , hogy a felállítandó kisdedóvoda római katolikus felekezeti jellegű legyen.”
1895. november 16-án az óvoda felügyelő bizottság által megtartott ülésen megválasztották a nemsokára megnyíló óvoda óvónőjét.
Három jelölt volt. Nyílt, név szerinti szavazással, szótöbbséggel a Kalocsán végzett Frey Annát választották meg a keceli rom. kat. óvoda óvónőjévé.
1896 júl. 5-én kelt levelében Bernáth Antal plébános jelenti, „miszerint a keceli 1895/96 évben szervezett óvoda helyiség 1896. április 1-én nyittatott meg.”
Frey Anna 1907-ig vezette az óvodát, majd elköltözött.
Az 1908.március 19-én megtartott rom. katolikus hitközség képviselő-testületi ülésén megválasztották az új óvónőt. A pályázatra jelentkezett Szely Margit szabadkai okl. óvónőt .
Szely Margitot egy 1918-ban kelt irat említi utoljára. A következő években már nem található a neve.
A harmincas években volt óvónő a soltvadkerti származású Vince Erzsébet.
A 40-es évek óvó nénije volt a kaskantyúi származású Kálnokiné Laczkó Rózsa. Az államosított intézmény első éveiben még ő vezette az óvodát.
Kálnokinét Borbényiné Bojsz Margit váltotta fel, majd egy rövid időre a kiskórösi Bújdosó Lászlóné követte az óvónői állásban.
Raffai Klára Erzsébet, /nemsokára, mint Mihály Lászlóné /1952-ben került Kalocsáról Kecelre, még a régi épületbe. Nem sokkal ezután került át a Kossúth utca 11. sz. házba az óvoda. Mihályné 37 évig vezette ezt az óvodát.
Dajka nénik
Ki lehetett az első dajka néni? Nem jutottunk a nyomára. A kicsivel későbbi időből a megkérdezettek közül szinte mindenki a ” Julis néniről” beszélt. Nagy Ferencné Kvint Juliannának hívták. Ő az 1910-es évek vége felé került az óvodába, és 1944 végéig dolgozott.
A másik legendás dajka néni Varga Istvánné Matos Erzsébet. 1947-től dolgozott az óvodánál. Ott volt a „régi világ végénél és az új kezdetén.” Nyugdíjazásáig ebben az óvodában dolgozott.
Az úgynevezett Óvoda iskola a mai „Csendes Ősz” Idősek Otthona helyén volt. Az óvoda helyisége az épület leghátsó terme volt. Két ablaka és egy ajtó a hátsó kertre, azaz játszóudvarra nyílt. Bejárata az iskola udvara felől volt.
Az óvoda: „Padlós helyiség volt. Dobogón volt az óvó néni asztala. Léckerítéssel volt körülvéve a nagy kályha. Két hosszú, támlás pad volt egymás mögött a terem végében. Elöl ültek a kicsik, hátul a nagyok. Oldalt, másik padon külön ültek a fiúk. Sokan voltunk. Akinek nem jutott hely, az leült a földre. Az udvar végében volt olyan lejtős kert. Minket kicsuktak oda, mint a kismalacokat és ott játszottunk.”
„A kislányok ubonyban, meg melles kötényben jártak. Sok volt a mezítlábas gyerek. A lányok kis kosárkában, a fiúk tarisznyában hozták az ennivalót. Betették a két ablak közé, ott volt a helye. Volt, aki kis piszkos zsebkendőcskében csak egy kis darab kenyérkét hozott. Volt egy zománcos kanna, abban volt víz, aki szomjas volt a kannatetőből ivott. Reggeltől 11 óráig voltunk, délre hazamentünk, aztán 2-re vissza. Délután 4 óráig volt óvoda.”
A KECELI ÓVODÁK TÖRTÉNETÉBŐL (részlet)